AMA DABLAM 3. RÉSZ
3. RÉSZ
NAMCHE BAZAR – PANGBOCHE – AMA DABLAM ALAPTÁBOR – DINGBOCHE – CHUKHUNG RI – DINGBOCHE – GORAKSHEP – EBC
NAMCHE BAZAR – AMA DABLAM ALAPTÁBOR – PANGBOCHE 2022.04.04
Elég korán reggel 06:00 kor sikerült felkelni, egy elég jó éjszaka után, tegnap este a reggelit 07:00 re kértük, így még bőven volt időm reggel összepakolni, így ezzel telt el az idő. A mai terv Pangboche és az Ama Dablam alaptábor elérése volt. A pakolás után, Marioval lementünk reggelizni, reggelire tibetien breadet, ettem mogyoróvajjal és fekete teát ittam mellé, ez mindig egy kiadós reggelinek számít számomra, ezért is szoktam gyakran ezt kérni. Miután végeztünk a reggelivel, felmentünk a szobába, lehoztuk a hátizsákokat és elindultunk Pangboche felé. Vijay már lent várt minket menetre készen, így neki is vágtunk a mai túrának. A mai napon nagyon szép időjárás fogadott minket, ragyogó napsütéssel, szél és felhők nélkül, így csodás panorámában lehetett részünk. Azt érdemes tudni, hogy ilyen magasságokban már sokkal erősebb az UV sugárzás mértéke, így mindenképpen használjunk napkrémet, lehetőség szerint a legmagasabb faktorszámút, ahogy mi is tettük, jól bekentük az arcunkat, főleg az orr és a száj tud nagyon leégni, erre érdemes odafigyelni.
A ma nem siettünk, így kényelmesre vettük a tempót, hiszen tudtam, hogy bőven lesz időnk elérni Pangbochéba, és azután még időben fel és le tudunk jönni az Ama Dablam alaptáborból. Ahogy haladtunk egyre előrébb az úton, úgy tűntek fel előttünk a Himalája magasabb csúcsai, Namche fölött már láttuk az Ama Dablam impozáns csúcsát, a jobb kezünk felől a Thamserku csúcsa nézett ránk, a távolban pedig már az Everest és a vonulatai is felbukkantak. Itt már kezdtek megszaporodni a túrázók és a környékbeli csúcsokra készülő hegymászók száma, emellett jakok és szamarak tömkelegével találkoztunk, akik megrakodva szállították a felszereléseket az alaptáborokba, látszott, hogy kezd beindulni a szezon, és a két év COVID után az emberek is újra elkezdtek utazni, túrázni. A mai nap Vijay a hordárunk is kipihentebb volt hála a tegnapi akklimatizációs napnak, és tudta, hogy ma nem vár rá hosszú táv, ami látszott az arcán is, útközben sem folyt róla a víz, mint az előző napokban.
Annak ellenére, hogy nem siettünk elég jól haladtunk, és hamar elértük a Tengboche előtti meredekebb szakaszt, amit lassabban, de sikeresen teljesítettünk. Közben látszott, hogy mennyire fejlődik ez a környék, rengeteg új turistaház, szálloda épül, ami nem is csoda, hiszen ezen a környéken az sherpák nagy része a turizmusból él. Ahogy felértünk Tengboche elé még jobban kitárult a panoráma előttünk, meg is álltunk egy kicsit pihenni, hiszen a mai napi cél már nem volt túl messze tőlünk.
„TENGBOCHE EGYIK LÁTVÁNYOSSÁGA A BUDDHISTA TENGBOCHE MONASTERY, VAGY MÁS NÉVEN DAWA CHOLING GOMPA AMI 1916 – BAN ÉPÜLT LAMA GULU ÁLTAL, A TIBETI RONGBUK KOLOSTOR MINTÁJÁRA! A KOLOSTOR 3867 MÉTEREN FEKSZIK, ÉS A LEGNAGYOBB, A KÖRNYÉKEN LÉVŐ BUDDHISTA KOLOSTOROK KÖZÖTT!”
Már jó párszor jártam bent, így most nem mentem be, de azért csináltunk egy pá képet róla, és természetesen az előttünk álló Ama Dablamról is. Innen már könnyebb és laposabb út vezetett Pangbochéba a mai szállásunkra, ahová 12:00 körül érkeztünk meg.
Amint lepakoltuk a hátizsákokat a szobába, ki is kértük az ebédet, mert már mindannyian éhesek voltunk, most mixed fried noodle volt a menü, ami sült tészta vegyes zöldségekkel és tojással. Az ebéd hamar készen lett, amit gyorsan meg is ettünk, utána pedig megbeszéltük, hogy még ma felmegyünk az Ama Dablam alaptáborba és bejelentkezünk az expedícióhoz ahová mi is tartoztunk. Az alaptábor bő két órára van Pangbochétól, amit úgy tudunk elérni, hogy átkelünk az Imja Khola gyors folyású folyón és utána pedig követjük a már jól kitaposott ösvényt, ami egyenesen a táborhoz visz.
Közel másfél óra alatt fel is értünk az alaptáborba, ami szinte üres volt, csak a mi expedíciónk (8K expedition) sátrai és alap csapata volt a hegyen, ami a szakácsokból és segítőkből állt, illetve a fix köteleket kirakó sherpa team volt még fent, akik egy nappal előtte fejezték be a hegy fix köteles kiépítését. Bejelentkeztünk a csapatnál, megmutattuk a mászó engedélyünket, és megbeszéltük, hogy Vijay holnap felhozza a felszerelésünket és otthagyja egy sátorban. Kicsit még beszélgettünk, hogy van e már valaki a hegyen, és a team szerint 2 mászó mozgott a hegyen sherpák kíséretében. Mi nem használunk majd se sherpát, se guidokat a hegyen, viszont a fix köteleket és a sátrakat tudjuk majd használni, ami jó hír, mert akkor nem kell feleslegesen sátrat vinnünk, és a kötelek is bent vannak, amire alapvetően nem készültünk, hiszen nem tudtam, hogy addigra végez e a köteles csapat a hegyen, de úgy néz ki szerencsék volt ezzel is. Miután mindent megbeszéltünk, elbúcsúztunk és visszamentünk Pangbochéba.
A mai szállásunk közel 4000 méteres magasságban volt, ami már érezhető volt, többen a szálláson a kezdeti magashegyi betegség tüneteivel küszködtek, főleg egy angol páros volt elég rossz állapotban, akik, mint később kiderült a következő nap, helikopterrel vissza is repültek Kathmanduba. Mi jól voltunk, és már éhesek is, így gyorsan kikértük a vacsorát, ami most, tonhalas spagetti volt a változatosság kedvéért.
„SZEZON ELŐTT KICSIT SZŰKEBB A VÁLASZTÉK, AMI AZ ÉTELEKET ILLETI, DE MIRE BEINDUL A TURISTA SZEZON ADDIGRA SZÉPEN FELTÖLTIK A KÉSZLETEKET! RIZS, LENCSE MINDIG VAN, EZ AZ, AMIT A HELYIEK IS ESZNEK, DE AKAD BŐVEN MOMO ÉS TÉSZTA IS, DE CSINÁLNAK MÁR PIZZÁT SÜTIKET, ÉS EGY KÉT HELYEN MÉG HAMBURGER IS VAN YAK HÚSBÓL!” MÁRA MÁR SOKAT FEJLŐDÖTT A KONYHA, A TURISTÁK IGÉNYEIHEZ IGAZODVA!”
Rajtunk kívül nem sokan voltak a szálláson, csak az angol páros, és néhány holland és német turista, akik az Everest Alaptáborba igyekeztek. A vacsora hamar kész lett, és mindannyian a tűz körül ülve fogyasztottuk el azt, ami igazán jól esett. A vacsora után az emberek kezdtek lemorzsolódni, mindenki ment aludni, mi még megvártuk míg kialszik a tűz, aztán elmentünk lefeküdni a nem túl meleg szobákba, és ami azt illeti hamar el is aludtam.
A mai napon közel 22 km mentünk szintben pedig 1184 métert, szóval ma is megvolt a táv és szint is, nem kellett altatni minket, szerencsére mind a ketten jól voltunk, nem okozott gondot a magasság és a hideg sem!
PANGBOCHE – DINGBOCHE – CHUKUNG RI – DINGBOCHE 2022.04.05
Az éjszaka gyorsan és jól telt és mivel a mai nap elég hosszúnak ígérkezett, így nem is tétlenkedtünk, korán felkeltünk, szétpakoltuk a maradék ruhánkat, felszerelést, mert úgy döntöttünk, hogy mindent itt hagyunk, ami felesleges a következő 2 napra, amíg megjárjuk Dingbochét és az Everest alaptábort. Végül sikerült ketten egy kis hátizsákba bepakolni, aminek szinte alig volt súlya, a maradék ruhát, felszerelést pedig félretették nekünk, addig amíg visszaérünk, hiszen majd innen indulunk az Ama Dablam felé.
A reggelit fél 8 felé ettük meg ami most is tibetien bread volt, lekvárral és teával! Ezután elköszöntünk Vijaytől, kifizettük a szolgáltatásait, kicsit többet kért, mint amiben megegyeztünk, de mivel bírta a kemény tempót és amúgy ezt a távot és szintet dupla ennyi idő alatt teszik meg az emberek normál esetben, ezért megadtuk neki azt, amit kért, és útnak indultunk Dingboche, majd Chukung felé! Bő egy – másfél óra múlva meg is érkeztünk Dingbochéba ahol, kiválasztottuk az aznapi szállásunkat, lepakoltuk a hátizsákot és már indultunk is tovább Chukhung felé, ahonnan pedig felmentünk az 5546 méteren fekvő Chukhung Ri akklimatizációs csúcsra. A mai nap is szép, csendes szélmentes volt, de azért már lehetett érezni, hogy bőven 4000 méter fölött járunk, a levegő egyre hidegebb lett, és az oxigén is kezdett kevesebb lenni.
Mielőtt felmentünk volna a Chukhung Ri – re, még ettünk egyet, mert ma a reggelin kívül még semmi nem volt a gyomrunkban. Most dal bhatra esett a választás, ami, mint mindig most is nagyon finom volt. Kis pihenés után a napon üldögélve hamarosan a csúcs felé vettük az irányt, az idő még mindig csodás volt, viszont ahogy magasabbra értünk, úgy lett egyre hidegebb, és felkerültek a vastag pehelykabátok is. Az út jól ki volt járva a csúcsra, de azért volt néhány ösvény, ami vakvágány volt, amit a helyi jakok járták ki akkor, amikor feljöttek legelni. A csúcsot hamar elértük, ahonnan csodás panoráma tárult elénk, láttuk a Kongma – La átjárót, az Island Peaket, az Ama Dablam másik oldalát, és a Lhotse alatti falat. Kicsit nézelődtünk még, aztán a kötelező fotók után lassan indultunk vissza Chukhungba, utána pedig Dingbochéba. Az úton visszafelé már kezdett lemenni a nap, és a szél is feltámadt, és majdnem sötétben érkeztünk vissza a szállásunkra.
A mai napi túra után kicsit fáradtak voltunk, így rögtön be is ültünk az ebédlőbe, átmelegedni, kértünk 1.5 liter forró teát és leadtuk a rendelést a vacsorára, ami most az én esetemben zöldséges momo (egyszerű vékony tésztába csomagolt zöldség, hús, vagy sajtkeverék, amit vagy kisütnek, vagy pedig párolnak) volt. Amíg vártuk, hogy elkészüljön a vacsora, addig 500 rúpiáért vettem egy wifi csomagot, így mindenkivel tudattam, hogy merre járok, és a családommal is sikerült beszélni egy kicsit. Ezután beszélgettünk a lodge tulajdonosával is, aki, mint sok más sherpa a régióban, szintén magashegyi guide, és a környéken vezet túrákat 6000 méteres csúcsokra. Ezen a szálláson sem volt túl sok külföldi turista, (még nem igazán indult be a szezon, illetve még csak felfelé tartanak a turisták), így nem is nagyon akadt beszélgetőpartner a helyieken kívül, de azt mondta, hogy 2 hét múlva már tele lesznek, és így is marad május végéig amíg véget nem ér a szezon. Közben a vacsora is kész lett, amit jóízűen meg is ettünk, és amíg tartott a tűz az ebédlőben felállított kályhában addig beszélgettünk, utána viszont mindenki ment lefeküdni, így tettünk mi is hiszen ma is mentünk 22 km távot és több mint 1500 méter szintet csak fel, ami akklimatizációs szempontból nem volt rossz.
DINGBOCHE – GORAKSHEP – EBC 2022.04.06
Az este egész jól aludtam talán kétszer, ha megébredtem, de mindenesetre hideg volt mert a kis ablak be volt fagyva, talán – 5 – 10 ˚ C fok lehetett kint, a szobák kőfalán pedig itt – ott átfújt a hideg szél, de a paplan alatt meleg volt a jó kis Smartwool szettemben, így nem is nagyon fáztam. Gyorsan kikértük a reggelit, utána elmentem kicsit megmosakodni, ami után rögtön felébredtem, a víz jéghideg és friss volt, többet ért, mint egy kávé. Mosakodás után egy gyors pakolás, és 5 perc múlva már az ebédlőben ültünk és ettük a reggelit, ami most pirítós, és tojás volt, teával! Reggeli után összeszedtük magunkat és útnak indultunk a ragyogó napsütésben.
A mai nap célja, hogy elérjünk Gorakshepba onnan pedig tovább menjünk az Everest Alaptáborba. Ahogy haladtunk a túrán, úgy kezdett erősödni a szél is, ami egészen Dughláig ki is tartott, itt ahányszor eljöttem mindig fújt a szél, vagy lent a völgyben, vagy fent a fennsíkon, úgyhogy mondhatni ezt már megszoktam, nem zavart, de aki először jár itt az készüljön fel, sapka, kesztyű, csősál biztos fog kelleni. Dughlába érve tartottunk egy kis pihenőt, ittunk egy meleg teát, és folytattuk utunkat tovább. A terep itt már kevésbé emelkedik, végig a Khumbu gleccser mentén halad, és rövid időn belül elénk tárul Gorakshep, kis települése, ami egy kis lapos fennsíkon terül el! Innen jól látni a Kala Pattar csúcsát amire kirándulók vagy napfelkeltét, vagy napnyugtát nézni másznak fel. Közben mi is elfoglaltuk a szállásunkat, ahol rajtunk kívül nem sok ember volt. Miután megkaptuk a szobánkat, lepakoltunk, és kikértük az ebédet, ami ismét dal bhat volt, a legjobb ilyen magasságokban. Amíg készült az ebéd kicsit körbe néztünk a környéken, elmentünk a gleccser széléig, aztán visszatértünk és elfogyasztottuk az ebédet.
Az ebéd finom és kiadós volt, mint mindig, így hamarosan új erővel indultunk el az Everest Alaptábor felé. Már kora délután volt mikor neki vágtunk, így abba az irányba a sherpákon és teherhordókon kívül senki sem tartott, szinte egyedül mentünk egészen a táborig, ami csak még most kezdett kiépülni. Minden nagyobb expedíció sátrai már fel voltak állítva. A sok sátor közül sikerült megtalálni egy régi ismerős Pema sherpa barátom expedíciós táborhelyét, aki a Satoriadventuresnepal expedíciós irodánál vezető sherpa, 12 Everest mászással a háta mögött, és akivel több mint 10 éve én is megmásztam az első 6000 méteres csúcsomat. A sátorban csak sherpák voltak, a hangulat jó volt, mint mindig, kicsit beszélgettünk az expedícióról, kaptunk teát, kekszet, aztán hamarosan indultunk vissza, mert már kezdett sötétedni és még vacsorára vissza akartunk érni.
Visszafelé kicsit megnyomtuk, mert már nagyon korgott a gyomrunk, így este fél 8 felé vissza is értünk, de így is mi voltunk az utolsók, akik még le tudták adni a rendelést a vacsorára. Mivel elég éhes volt, így ismét dal bahatot kértem hiszen abból mindig van repeta, most sem volt ez másképp. Az ebédlő teljesen üres volt mire megkaptuk a vacsorát, már mindenki elment lepihenni, hiszen a legtöbb turista korán kell, hogy hajnalban napfelkeltére felérjen a Kala Pattar csúcsára, ahonnan már látni az Everest csúcsát és a csodás panorámát a környező hegyekre.
Vacsora után mi is elmentünk lefeküdni, mert ma is sokat mentünk és jól el is fáradtunk. Lefekvés előtt még megbeszéltük, hogy én nem megyek fel reggel a Kala Pattar csúcsára, mert már voltam fent párszor, és inkább pihenésre használom azt az időt, így egy gyors fogmosás után fejemre húztam a paplant és hamar el is aludtam.
A mai táv sem volt kevés 21.7 km tettünk meg, 954 méter szinttel felfelé!
Folyt. köv.