AMA DABLAM
1. RÉSZ
KATHMANDU – PHAPLU
Már az első túrám alatt, amit a Nepálban a Khumbu völgyben tettem, eldöntöttem, hogy egyszer biztosan megmászom a régió egyik impozáns csúcsát az Ama Dablamot, amire végül 2022 tavaszán került sor. Ezt a beszámolót olvashatjátok most, amit próbálok majd olyan részletesen megírni amennyire csak tudok.
Az „expedíció” 2022 március 30. és április 14. közötti Marioval (egy fiatal Spanyol srác, ő volt a mászótársam) közösen zajlott le, ami óriási élmény volt mindkettőnk számára.
A túrát, mászást sherpa és guide nélkül csináltuk meg, csak egy teherhordót fogadtunk fel, aki csak felfelé és csak az alaptáborig hozta a felszerelésünk egy részét! Az előttünk lévő utat, terepet már jól ismertem, jó párszor megjártam már, csak az Ama Dablam mászása maradt még ki! A terv az volt, hogy 2 – 3 héten belül felmegyünk a Chukunk -Ri – ra, elmegyünk az Everest alaptáborba, és onnan vissza az Ama Dablam táborig, ahol meglátjuk majd, hogy milyen az időjárás, a hóviszonyok, és a szerint mihamarabb megmásszuk a csúcsot, utána pedig visszamegyünk Luklába, onnan pedig elrepülünk Kathmanduba.
Az Ama Dablam, Nepálban a Khumbu – völgyben található, Kathmandutól 152 km – re északkeletre! A hegy impozáns látványt nyújt a túrázók, mászók ezrei számára, akik évről évre eltúráznak a hegy lába alatt végigfutó túraösvényeken. A csúcsot először 1963. március 13 – án érték el egy nemzetközi hegymászócsoport tagjai a délnyugati gerincen keresztül, ami a mai napig az egyik legnépszerűbb útvonal a csúcsra. Azóta már rengeteg expedíció feljutott a csúcsra mind a tavaszi és az az őszi szezonban is. A csúcsmászáshoz az NMA által kiállított mászóengedélyére van szükség.
A terv szerint Luklát Phaplun keresztül dzsippel és túrázva érjük el, és nem a sokak által bevált módszerrel, repülővel. Phaplu Kathmandutól 270 km – re északkeletre fekszik, ahová ma már egy egész jól kiépített út vezet. Az indulás hajnali négykor lett volna, Kathmandu egyik helyi busz és dzsip pályaudvarán, de itt a pontosságra sosem lehet számítani, így volt ez most is, így 2 órával később sikerült felpakolni a csomagokat a terepjáró tetejére, ami 5 km után, ami kevesebb az átlagnál, defektet is kapott! Semmi gond, a sofőr, rutinszerűen 10 perc alatt végzett a cserével, felrakta a tükörsima pótkereket, és immár teljes létszámmal, azaz 12 – en hasítottuk Nepál útjait, a jó öreg Tata dzsipben.
Ezekről az indiai Tata buszokról, dzsipekről érdemes tudni, hogy a komfortjuk egy lovaskocsiéval vetekszik, ehhez jön a mindig kimaxolt utaslétszám, ami a mi esetünkben 11 -12 fő volt, és pluszban erre jön rá a jó minőségű Nepáli úthálózat, ami nem szenved hiányt a szerpentinekben és hajtűkanyarokban. Az utunk eleinte jól és döccenő mentesen zajlott a frissen felújított úthálózaton, de elhagyva a külváros jobb útjait, hamar előkerültek a hányózacskók. Szokás szerint mindenkinél van egy hányózacskó, mert minimum 1 ember kidobja a taccsot az út alatt, és hát most sem volt ez másképp, magamat is beleértve, ezt írtam a naplómba.
„AZ ELSŐ ÜLÉSEN ÜLŐ NŐ FOLYAMATOSAN HÁNYT ÉS KRÁKOGOTT, AMIT MÁR ÉN SEM BÍRTAM TOVÁBB ELVISELNI, DE CSAK EGYSZER HÁNYTAM AZ ÚT ALATT. ZÖTYKÖLŐDVE ÉS VÉGIG HALLGATVA AZ ÖSSZES NEPÁLI SLÁGERT, DÉLUTÁN 6 ÓRA FELÉ MEG IS ÉRKEZTÜNK PHAPLUBA”
Mivel 15 – éve járok vissza az országba, és kipróbáltam már mindenféle közlekedési eszközt, így egy idő után megszoktam, hogy bármire ülök is 1 hányás sajnos mindig lesz benne, de amúgy meg sok mindent nem tud csinálni az ember, itt így közlekednek bele kell törődni, főleg, ha helyi turista buszokra, terepjárókra ül fel az ember. Az út hosszú és fárasztó volt, amibe két pihenőt sikerült beiktatni, az első kb. 3 -4 óra után egy déli pihenő volt, ahol mindenki elment wc -re, enni inni, miközben szálltak ki és be is utasok, volt, aki csak idáig jött velünk.
Az ebédszünetben a sofőr egy helyi gumisnál 10 perc alatt megjavította a defektes kereket, biztos, ami biztos, és már indultunk is tovább, közben a kocsiban bömbölt a helyi mulatós, amit a helyiek imádnak, a turisták meg nem, de tenni nem lehet ellene!! Utunk során jól haladtunk, nem volt se baleset, sem defekt, ami késleltette volna az érkezésünket, így késő délután 6 – óra felé érkeztünk meg Phapluba a ma esti szállásunkra. Azt azért megemlítem, hogy ide van már repülőgépjárat, de az sem gyorsabb hiszen a repülő nem Kathmanduból indul, így a reptérhez elautózni utána elrepülni ugyanannyi idő, már ha felszáll a gép, cserébe viszont drágább.
Phaplu volt a végállomás, innen már nem nagyon van olyan út, ami tovább viszi a turistákat, így lepakoltunk mi is és elindultunk szállást keresni, amit 5 perc alatt találtunk is. Még szezon előtt voltunk március 30. volt, szóval volt még hely, és olcsóbb is volt, mint fő szezonban, de azért látszott, hogy 2 év COVID után nagy számmal fognak érkezni a turisták.
A nagy pakolásban és szállás keresésben, a telefonom bent maradt a kocsiban, a sofőr pedig már rég elhajtott, úgyhogy elindult a nagy telefonálgatás, a sofőr számának kiderítése, de végül a hiányos térerő ellenére sikerült elérni, és egy fél óra múlva mosolyogva rakta le az asztalra a telefonom, erre a nagy hajcihőre már kellett innom egy jó Nepal Ice sört.
Egy feladat viszont még várt ránk Marioval, megtalálni a teherhordónkat, aki egy két telefonhívás után elő is került. A srácot Vijay – nek hívták, alacsony (kb. 155 cm lehetett), vékony de szívós fajtának nézett ki! Miután megbeszéltük a részleteket, az árat és a reggeli találkozó idejét, mindenki ment a maga útjára.
Mi is visszatértünk a szállásra, és leadtunk a rendelést a vacsorára. Azt, hogy mit kértünk, már nem emlékszem, és naplómba sem írtam le, de valószínű valami tészta lehetett, mert a dal bhat (lencse – rizs) kombót a későbbiekre időzítettem, hiszen abból mindig van repeta és árban verhetetlen. Egy sört még azért behúztam a kis füzetben, habár nem volt olcsó, de tudtam, hogy minél magasabbra megy az ember annál drágább lesz, így inkább itt éltem ezzel a lehetőséggel (aztán ittam ám később is).
A vacsora 8 körül lett kész, közben az ebédlőben Marioval átnéztük a holnapi menetrendet, azt terveztük, hogy Jubingig fogunk menni, ami becsléseink szerint jó 20 -25 km -re van Phaplutól, szintben fel 800 m le pedig 1200 m, szóval durván 2000 m szintkülönbség lesz benne, ami annyira nem sok erre a 25 km -re. Abban állapodtunk meg, ha nem jön semmi közbe akkor tartjuk magunkat a tervhez, habár én annyira nem siettem volna, az akklimatizáció miatt, Mario meg most jött az Annapurna körtúráról szóval neki sem lett volna esedékes mert kicsit fáradt volt, de valahogy vitt minket a lábunk.
Az este folyamán beszédbe elegyedtünk más túrázókkal, akik között volt egy osztrák srác egy giuddal és egy kisebb lengyel csapat is. Mindenki megosztotta a másikkal, hogy mi a terve, honnan jött és merre tart, aztán megvacsoráztunk. Az eszmecsere és vacsora után úgy döntöttünk, hogy ideje kipihenni a napi kocsikázást, és elmentünk lepihenni, de itt még azért kihasználtuk az ingyenes hideg vizes zuhanyt, hiszen később csak fizetség ellenében tudjuk majd igénybe venni, ami a következő 2 hétben csak egyszer történt meg.
Zuhany után összepakoltunk a cuccainkat a kétágyas egyszerű szobánkban, és mindenki ment aludni! A terv az volt, hogy reggel 06:00 – kor kelünk, reggelizünk és utána útnak indulunk, Vijaynek azt mondtuk, hogy reggel 7 – kor találkozunk a hotel előtt! Ezzel zárult az első nap, izgatottan várva a következőt.
Folyt. köv.